A világító táblák és a stau

, valamint a többsávos körforgalom

Az autópályák és autóutak felett, vagy a közútkezelő járművein és a túlméretes szerelvények kísérőin látható, változtatható jelzésképű táblák, amelyek eddig csupán tájékoztató jelleggel működtek, január elsejétől teljes jogú közlekedési táblává léptek elő. Ezen jelzések kötelező érvényűek, és a jelzésekkel szemben közlekedő összes járműre vonatkoznak. Legalizálták egyúttal a figyelemfelkeltés céljából sárga háttérre elhelyezett jelzéseket is.

Deklarálták emellett a sok lánclevelet generáló kötelező legkisebb vagy megengedett legnagyobb sebességet jelző táblákon szereplő számok mértékegységét is. Bizony, bekerült a KRESZ-be, hogy ezek km/h-ban értelmezendők!

Megjelent a veszélyt jelző táblák között a „Stau!”, azaz a feltorlódott forgalom jelzése is. Önmagában, fix tábla képében nyilván kevés helyen találkozunk majd vele, a változtatható jelzésképű táblákon azonban komoly szerepe lehet.

Legalizálták emellett az ideiglenes terelést jelző sárga útburkolati jelek prizmás vagy fénykibocsájtó festékes megerősítését, valamint a kék hátterű előjelző és útirány-megerősítő táblákat, amelyeket már évek óta láthatunk az autópályák, autóutak mellett.

Ide tartozik az is, hogy a többsávos körforgalmakba történő behajtást is egyértelműbb lett. Az eddigi szabályzásban csupán annyi szerepelt, hogy az első kihajtón távozó autónak a jobb szélső sávból kellett bekanyarodnia a körforgalmú útra. Januártól azonban kötelező az útirányt előjelző tábla vagy felfestett útburkolati jel szerinti besorolás.

Blogolva a következővel: Flock Böngésző

Micsoda csoda

Felfedeztem az önműködő villamosjegyet…

Az elmúlt időszakot az jellemezte, hogy a vállalatok az egyes üzletágak bizonyos feladatainak ellátására vásároltak rendszerek, amelyek aztán IT-részleg többnyire csak üzemeltetett. Így alakultak ki a szigetrendszerek vagy silók. Ezek a rendszerek különböző platformokra, különböző technológiával készültek, és adott üzleti területeket csak a “bedrótozott” folyamat szerint támogatnak, nincsenek felkészítve a folyamatok módosítására és más üzleti folyamatokhoz kapcsolására.

A szükségessé váló alkalmazásintegrációt többnyire pont-pont alapon, sokféle egyedi technikával oldották meg, tovább növelve a komplexitást. De nemcsak a funkciók és folyamatok vannak silókba zárva, hanem az adatok is, amelyek heterogén formájúak és inkonzisztensek, ami rendkívül megnehezíti azok egységes vállalati szintű kezelését.

Ebben a környezetben a “visszapillantó tükör” jellegű IT-költségvetés a jellemző: a költségek nagy része az üzemeltetésre és karbantartásra megy el, kevés jut stratégiai célokra, a versenyképességet javító új fejlesztésekre.

Ugyanakkor napjaink üzleti elvárásai lényegesen megváltoztak az IT-vel szemben.